-
1 κέλομαι
κέλομαι, [dialect] Ep. [ per.] 2sg. κέλεαι, sts. disyll., Il.24.434, Od.4.812, 10.337: [tense] impf.Aκελόμην Il.1.386
,ἐκέλευ Theoc.3.11
,κέλετο Il.15.119
([dialect] Dor.κέντο Alcm.141
, acc. to Eust.756.30),ἐκέλετο IG42(1).122.35
(Epid., iv B.C.): [tense] fut.κελήσομαι Od.10.296
: [tense] aor. 1 ἐκελήσατο, κελήσατο, Epich.71, 99, Pi.O.13.80, I.6(5).37, IG42(1).121.108 (Epid., iv B.C.): [dialect] Ep.[tense] aor.2 ἐκέκλετο, κέκλετο, Il.11.285, 16.421, Hes.Sc. 341: hence was formed by later Poets [tense] pres. [full] κέκλομαι A.R.1.716, etc.; [dialect] Dor. opt. (lyr.); part. κεκλόμενος, v. infr. 11.1; imper. κέκλεο andκέκλου Hsch.
(this [tense] pres. used in pass. sense by Man.2.251, 3.319): poet. (also in [dialect] Dor.Prose, IGll. cc., al. (Epid., iv B.C.), cf.infr.11;ὅν κα κέλωνται τοὶ ἱαροποιοί Abh.Berl.Akad.1928(6).12
(Cos, iv B.C.)): [voice] Act. [tense] aor. 1ἐκέλησεν Hsch.
:— = κελεύω, urge, exhort, command.—Constr. like κελεύω:1 c.acc.pers.et inf., Il.5.810, 16.657, al., Alc.46, Pi. Il.cc., A.Ag. 1119 (lyr.); of the commands of a god, IG42(1).121.50 (Epid., iv B.C.), al.; μεταλλῆσαί τί ἑ θυμὸς.. κέλεται, καὶ κήδεά περ πεπαθυίῃ (instead of - υῖαν) Od.17.555.2 c.dat.pers.et inf.,φυλασσέμεναί τε κέλονται ἀλλήλοις Il.10.419
: more freq. without inf., ; ἀμφιπόλοισι κέκλετο ib. 287;ἵπποισιν ἐκέκλετο 8.184
;ἀλλήλοισι κέλεσθε 12.274
.3 abs., κέλομαι γὰρ ἔγωγε for [so] I advise, 23.894, Od.17.400;κέλεαι γάρ 5.98
;ἐγὼ κέλομαι καὶ ἄνωγα 3.317
; ἐπὶ δ' Ἕκτορι κέκλετο θυμὸς (sc. ἑ ἰέναι) Il. 16.382; less freq. of things, ἰαίνετο κηρός, ἐπεὶ κέλετο μεγάλη ἴς the wax melted, since mighty force constrained it, Od.12.175;ὡς.. παρ' ἡμετέρης κέλεται πιστώματα Μούσης Emp.5
.II call to,κέκλετο δ' Ἥφαιστον Il.18.391
; call upon for aid, h. Cer.21;πρῶτά σε κεκλόμενος, θύγατερ Διός S.OT 159
(lyr.), cf. A.Supp. 591 (lyr.);ἄν μὴ κελομένου πρίαται Milet.3.140C56
(iii B.C.), cf. Leg.Gort.6.48, Schwyzer 181v4,8 ([place name] Crete).2 call by name,νιν ὄρνιχος κέκλετ' ἐπώνυμον Pi. I.6(5).53
. (κέλομαι, κέλλω, κελεύω may be cogn. with Skt. kalayati 'push', Lat. celer.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κέλομαι
-
2 ΚΈΛομαι
ΚΈΛομαι, fut. κελήσομαι, aor. κεκλόμην und ἐκεκλόμην, κέκλετο, κεκλόμενος, auch ἐκελησάμην, Pind. Ol. 13, 77 I. 5, 35, wie Epicharm. bei Ath. VII, 282 d, poet. = κελεύω, zu dem es die Grundform ist; in Bewegung setzen, ermuntern, antreiben, heißen, befehlen; am gewöhnlichsten c. acc. der Person u. inf., καί σε προφρονέως κέλομαι Τρώεσσι μάχεσϑαι, Il. 5, 810 u. sonst; auch absolut, κέλομαι γὰρ ἔγωγε 23, 894, ἐγὼ κέλομαι καὶ ἄνωγα Od. 3, 317; κέλεται δέ με ϑυμός, mich treibt mein Herz an, Il. 12, 300, wo der inf. aus dem Zusammenhang zu ergänzen, vgl. κέλεται δέ ἑ γαστήρ Od. 6, 133, vom Löwen. – Aber auch c. dat., κέλονται ἀλλήλοις, sie treiben einander an, Il. 10, 419. 12, 274, Ἀργείοισιν ἐκέκλετο μακρὸν ἀΰσας 6, 66, u. so gew. bei diesem aor., ἵπποισιν ἐκέκλετο 8, 184; seltener wie das praes., κέκλετο δ' ἄλλους Τρῶας φευγέμεναι 16, 657, κέκλετο δ' Ἥφαιστον 18, 391, s. unten. Ungewöhnlich ἰαίνετο κηρός, ἐπεὶ κέλετο μεγάλη ἴς, das Wachs schmolz, da große Gewalt es nöthigte, Od. 12, 175. – Einzeln bei folgdu Dichtern; ποίαν Ἐρινὺν τήνδε δώμασιν κέλῃ ἔπορϑιάζειν Aesch. Ag. 1000; – anrufen, τινά, nur im aor., πρῶτα σὲ κεκλόμενος, ϑύγατερ Διός Soph. O. R. 159, wie Ap. Rh. 2, 493 κεκλόμενοι μαντήϊον Ἀπόλλωνα. Auch = den Namen rufen, nennen, Pind. I. 5, 35. – [ Κέλεαι per synizesin zweisylbig, Il. 24, 434 Od. 10, 337, bei Wolf κέλῃ.]
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий